Dió, lime, rum

Gyors bejegyzés szintén gyors, csúnya fotóval. (Dobozolás előtt a doboz tetején csücsülve, jaaaaj:D)  Diókedvelőknek. Azoknak, akiknek sejtelmük sincs még, mi lesz a karácsonyi desszert. És akik tudják, de bevállalják a 32 féle süti mellé tán ezt is. A fa alá is mehet nassimádóknak csinos dobozban.
Először nem kell linkelnem. Teljesen saját találmány. Az előző bonbon ihlette, de az ízesítést magam ötlöttem ki. (Agyaltam ám rajta eleget.)

Diós-lime-os bonbon

20 dkg dió (3-an törtük, köszi a segítségnek!)
20 dkg porcukor
1 lime reszelt héja
1 lime leve
1 evőkanál rum

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj
5 dkg fehér csokoládé
2 csepp étolaj

Nos, miért nem darált diót írtam... Jól meg kell azt pirítani, kérem szépen! Dió pici tepsire rá, be a sütőbe 180 Celsius fokon és jól megpirítjuk. Miután kihűlt,daráljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a lime héját, levét és a rumot is. Jól összedolgozzuk mindezt, s a hűtőbe toljuk, legalább fél órára. Az állaga nekem pont arra volt jó, hogy golyócskákat készítsek belőle. Rudat formázni ebből nem lehetett. Nos, kb. 2 cm átmérőjű golyók születtek. Ezeket a felolvasztott, étolajjal összekevert csokiba mártottam, majd villával kihalászva sütőpapírra mentek,s kaptak még egy kis fehér mintát. (Fehér csoki olvaszt, étolaj, picit hűl, nejlonzacsiba bele és lehet "rajzolni".) Dermedni hagyjuk. Könnyen lejönnek, nyugalooooom!!!!! Mignon-papíron várják sorsukat.

Marcipános bonbon

  Gasztroajándéknak a fa alá. Nasinak. Endorfintermelőnek. Vagy a férj bosszantására, ahogy nálunk is megy olykor...  Borul néha a bili a sütigyártásaimtól, ezt pedig konkrétan éjjel fejeztem be, amikor is az előző bejegyzés született. Zajongtam, tettem-vettem, nem nagyon tudott tőlem aludni. Kicsit kiborult tőle, ez van, ezt dobta a gép...:)))) Enni, azt már szereti, a kutyafáját!!!!!  Nos, úgy voltam vele, ha megkérdezi, minek is csinálok ennyi marhaságot egyszerre az anyafüggő gyerkőcöm mellett, hát aszontam volna, hogy a vaj hasznosítására (felhalmoztam ugyanis néhányat, s lassan letelik a felhasználási idejük). Észre fogjátok venni a füllentést:))))) És a férj is tesztelve lesz, figyelmesen olvassa-e a bejegyzéseimet:D
 Hirtelen ötlet volt, nem volt még elég a kézműveskedésből, s nem mellesleg meg is akartam vele köszönni egy szívességet a sógorjelöltemnek. Nem sok receptet néztem át, talán kettőt. Innen csentem. Szaloncukor helyett bonbonként születtek meg.

Marcipános bonbon

20 dkg darált mandula (vagy nem darált, s be lehet izzítani a kávédarálót)
20 dkg  nádcukor (sima répacukorral is működik, gondolom, abból egyből jöhet a porcukor)
0,2-0,5 dl víz
3-4 csepp mandulaaroma vagy 1-2 szem keserű mandula darálva (állítólag nem kapható....)

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj

 A nádcukrot porcukorrá finomítjuk a kávédarálóban, bébidarálóban (nem babákat szokás őrölni vele, nyugalom). Egy nagyobb tálba öntjük, hozzákeverjük a darált mandulát, mandulaaromát csepegtetünk bele, a szerencsésebbek keserű mandulával teszik élvezhetőbbé. (Nos, a szüleimnél még ez is megtalálható, de hirtelen ötlet lévén nem volt már elérhető. Sebaj, karácsonyra készül ilyen, mert issssteni!) Annyi vizet löttyintünk hozzá, hogy gyúrható legyen, de nem lágy. Mehet a hűtőbe! Nem kell sokáig hűteni, hamar dolgozható állagúvá válik. Négy egyenlő részre vágjuk. Minden részből olyan 2-2,5 cm átmérőjű  "kígyót"sodrunk. 2,5-3 cm-es darabokra vágtam a kígyót. (Vártam a csodára, mert az eredeti recept készítőjének 90 darabot sikerült gyártania. Nekem 36 lett belőle. Hibás volt a mérőszalag, vagy mi...) Az étcsokit mikróban felolvasztottam (gőz fölött is lehet neki könyörögni), hozzákevertem az olajat, s picit félretettem, hogy ne a forró csokiba mártsam a marcipánt. Így állítólag szebb lesz a  csoki felülete. Villa segédletével fürösztöttem a bonbonokat az étcsokoládéban, volt, hogy egyszerre 3-at is. Villával is szedtem ki őket. Sütőpapírra fektettem mindet, s deremedésig rajta is maradtak. Óvatosan lefejtve őket picike mingon papírra kerültek a finomságok. Nem volt rájuk panasz.

És egy kis ötlet manótulajdonosoknak. Nem gasztro, de annyira imááádom!!! (Ihletőmnek is szeretnék egyet linkelni.) Szerdán ugye ellátogatott hozzánk Mikulás bácsi. Az utolsó pillanatban úgy gondolta, a majd' két és félévesünket meglepi kedvenceivel. Nagy volt az öröm,mondhatom:)

Karácsonyi linzer

 Éreztem én, hogy meg kell innom azt a rövid presszót 17.00 után. Nekem ebben az időben már tilos feketéznem, mert feküdhetek én éjfél után is (ahogy a legtöbbször művelem is azt), "nem jön álom a szememre"... Nos, lassan 1.00, s lám itt vagyok. Pont ezért nem nyújtom hosszúra a dolgot.
 Ádventezek, most már úgy érzésből is. Eddig egy"kis" nátha meg egyéb tennivalók elnyomták ezt. Ennek örömére ma két nasit is készítettem. Na, jó, nem pontosan csak ezért. Anyukám viszi "party-falatnak"(kuncogás:)) Nem szólt ám, hogy kedves lányom, legyél már oly kedves, és......De megtudtam és jól letoltam, hogy ne máááá', a lánya blogol meg szétsüti a fővárost ( hehe:D), ő meg sütit készül vásárolni???? Nos, az első kiválasztott: http://www.falusilibak.blogspot.hu/2012/11/karacsonyi-linzer.html. Ez most azért így, s nem rejtve, szövegbe ágyazva, mert volt már példa arra, hogy valaki nem találta a linket. Talán a színbeállításom rossz, utánanézek, de nem most.

Receptet nem írok, követtem végig, egyetlen módosítással, vaníliás cukor helyett vaníliarúd kikapart belsejét használtam. (Mikulás bácsi, köszi!). A forma és a minta sem ugyanaz, de ez esztétikai kérdés. Na meg a türelemé.... Dr. Oetker írókát vettem, életemben először. Régebben mindig úgy kevertem ki magam, most lazábbra vettem a  figurát, meg hát a 24 óra nekem sem 48 (néha sajnálom......).
(És fényt szeretnék, természeteset! Lehet télvíz idején fényképezni?:D Tudom, hogy igen.)

Ánizsos szív

Ádvent, ádvent, ádvent. Már csak néhány nap. A Karácsony pedig már nem is érdekes:D Dehogynem, csak az évek során valahogy jobban megkedveltem ezt a négy hetes várakozást. Készülődöm, dekorálok, ajándékot csomagolok. Az ajándékok beszerzése nálam ekkor már szinte teljesen kipipálva, nem szeretem az utolsó pillanatos dolgokat, a tömeget, a kapkodást. Nem beszélve arról, hogy jobban kedvelem a saját készítésű ajándékokat, amikkel ugyancsak nem jó az utolsó pillanatig várni. A sütikkel is szeretek jó előre elkészülni. Ez pedig csak a száraz süteményekkel kivitelezhető (na meg a bonbonokkal...). Hókifli, marcipános aprósütemény, mézeskalács...  Állj! Nem szeretem a mézeskalácsot. Biztos bennem van a hiba, pedig próbálkoztam már a rögtön puha, narancshéjas-mandulással is, de akkor sem. Hagyományból persze szoktam sütni anno, de valahogy nem barátom. Találtam viszont alternatívát. Olyan igazi nekem valót. Nagyon régi recept, 1999-es, a karácsonyi Tina Extrában leltem rá!!! Emlékeztek még? :)) Az alanyt egyből kiszúrtam akkor és készítem is azóta, szinte minden évben.

Ánizsos szív

5 dkg kakópor
25 dkg finomliszt
1/2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál őrölt ánizs (mozsárban töröm szét, kávé - vagy bébidarálóval is működik szerintem)
12 dkg puha vaj
1 tojás
7 dkg porcukor
csipetnyi só
1 tasak vaníliás cukor
25 dkg tejcsokoládé

A kakaót, a lisztet és a sütőport vegyítjük az ánizzsal. A vajat krémesre keverjük, hozzáadjuk a tojást, porcukrot, vaníliás cukrot és sót is, ezt is bátran dolgozzuk el robotgéppel, nem tesz neki rosszat. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, s a hűtőbe szúrjuk egy órára. Ez sem kötelező, a fenti képen látható szívek is rögtön nyújtható állapotúak lettek.. Mindenki maga érzi, mennyire ragacsos a tészta.
Lisztezett felületen nyújtjuk, jó vékonyra. Szív alakú formákkal kiszúrjuk a sütiket, s előmelegített sütőben 175 Celsius fokon sütjük, 8-10 percet. Miután megsültek, olvasztott tejcsokoládéba mártjuk mindegyiket. Készült már ez nálam mindenféle lekvárral összeragasztva és étcsokoládéval is. Lehet próbálkozni. Karácsony illatú, nem fogtok csalódni.

Krémes banánkenyér

Ezek a krémek... Ígérem, a következő bejegyzésben sokkal szilárdabbal jelentkezem. Nem mintha a banánkenyér nem volna az. Talán pont ezért vágytam már változatosságra banános süti terén.. A kenyér adott volt, a megmentésért esdeklő barnuló gyümölcsök szebb halálra vágytak. Ráadásul egyszerre többen is. Valamit tennem kellett, karmám a szolgálat és a segítségnyújtás. Nos, mascarpone-tengerbe még senki nem fulladt... Végítélet - ők majd fognak. Terv elkészült, a gyümölcsöknek bevégeztetett.

Banánkrémes banánkenyér

A tészta hozzávalói (recept innen, némi változtatással. NEM. Sem a magazint, sem honlapját kb. 12 éve nem olvasom már:))

2 nagy vagy 3 kicsi, villával széttört banán
fél csésze olaj
fél csésze víz
fél csésze tej
2 csésze liszt (nálam finomliszt)
1 tasak sütőpor
1 csésze cukor (nádcukor, répacukor, nyírfacukor, ki mivel él)
csipet só
2 csipet fahéj

A krémhez:

2 banán
300 ml habtjeszín
25 dkg mascarpone
cukor ízlés szerint
1 tasak vaníliás cukor
2 teáskanál zselatinpor

A tetejére:

6 dkg étcsokoládé
pár csepp olaj

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, egy másikban pedig a nedves alkotóelemeket vegyítjük. Ha ez megvan, egybeöntjük az egészet, s nagyjából, hanyagul kavarunk rajta néhányat. Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntjük. (Az őzgerinc-és kuglófformánkat most hanyagoljuk.) 185 Celsius fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A krémhez a zselatinport 1 evőkanál vízben duzzasztjuk vagy 10 percet. A banánokat villával szétnyomkodjuk. A hideg tejszínt felverjük, majd jöhet bele a mascarpone, a banánok és a cukor. Jól összekeverjük. Megkóstoljuk, elég édes-e, ha nem, javítunk a dolgon. A duzzadt zselatint gőz fölött vagy a mikróban felolvasztjuk, teszünk hozzá 1-2 evőkanálnyit a krémből, elkeverjük, s már dobjuk is a többi krémhez, amivel jó alaposan vegyítjük. Hűtőbe tesszük 1 órára legalább. Onnan kivéve beterítjük vele a süteményt, a tetejére pedig az olajjal összeolvasztott étcsokit csorgatjuk.

 Kizárólag sütigyilkosoknak!

Krém avokádóból

Írhattam volna avokádókrémet is, tudom. Úgy viszont sok helyen megtaláljátok már:) A lényegen viszont nem változtat, ugyanaz az uncsi krém, mint máshol... Már akinek! Merthogy imádom!!! Mindig is tudtam, ha egyszer létrejön a blogom, erről mindenképpen írok majd. És nem menekültök, íme! :)  A lehető legegyszerűbben szeretem, nem paradicsommal, még tejföllel/joghurttal sem. Utóbbiak használatát egyenesen az avokádó megbecstelenítésének tartom! Lányom babaként rajongott érte, jelenleg válogatós korszakát éli, sajnos ezt is elutasítja. (Na jó, 1 teáskanállal betolt azért:)) Ó, még valami! Ha valakinek deja vu-je támad, jelentem, igen, a felvidéki nőcis magazinban már szerepelt, nem is annyira rég. (Nem, újságba még nem írok. Sajna.)

Krém avokádóból

Hozzávalók:

1 nagyobb vagy 2 kisebb, puha (érett) avokádó
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 jó nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál citromlé (lime levével sokkal jobb!)
2 tekerésnyi frissen őrölt bors
só ízlés szerint

Az avókádót hosszanti irányban felvágjuk, csavarunk egyet rajta és már szét is jött. A magját kivesszük (csíráztatni is lehet, pl. így ), húsát kanállal kikaparjuk. Villával összetörjük, ízlés szerint pépesre vagy rusztikusabbra ( utóbbinak vagyok híve). Hozzákeverjük az olívaolajat, a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, a citrom vagy lime levét, végül a borsot és a sót is. Vegyítjük mindezt, s kész is a finom "zöldségkrémünk" (igazából gyümölcs).
Tessék utánajárni, mi minden jót tartalmaz! Az izraeli  vegyszereken kívül, khm...
(A fotón egyik kedvenc színkombinációm.)

Tejdesszert

Pontosabban tejkrém. Nem puding, nem panna cotta. TEJKRÉM. A szuflé gasztromagazin 2011-es téli számában találtam rá. Másodízben készítettem el, nem véletlenül. Nagyon finom, különleges desszert. Az igazat megvallva viszont szívat engem a cucc. 35 percig ajánlják főzni. Első alkalommal 50 percig jutottam kb., most pedig 1 órán túl is főztem, valahogy mégis hígabb lett. Talán a tejjel lesz gond. Vagy a mézzel...? Talány. Már arra is gondoltam, hogy valamit kifelejtettek a hozzávalók felsorolásánal. No, de a lényeg, az íze! Hihetetlenül édes és finom, a férjemnek is igencsak ízlik. Más tesztalany egyelőre még nem akadt. (Jelentkező?:))

Tejkrém csokoládéval

Hozzávalók 2 pici adaghoz:

1 liter tej (legalább 2,8 százalékos)
3 evőkanál méz
1 teáskanál sütőpor
5 dkg tejcsokoládé

Magas falú lábosba (fontos!) öntjük a tejet, s vegyítjük a mézzel és a sütőporral. Közepes lángos állandóan kevergetve főzzük, míg bírjuk. (Márpedig bírni kell, legalább 35 percig vagy még tovább. Igen, tovább, de ezt már tudjátok. ) Hamar odakap, résen kell lenni! (Látjátok a karamellizált darabkákat a fotókon?:) ) Kavarjuk, kavarjuk, kavarjuk, egyszer csak hopp, elkezd sűrűsödni. Nem örülünk, tovább kavargatjuk. Ha sikerül, még sűrűbb lesz, ha nem, az sem baj. A tűzről levéve a krém felét egy tálba öntjük, másik felében pedig olvadásig keverjük a tejcsokoládét. A kihűlt finomságot üvegpoharakba rétegezzük. Ajánlom másfeles adag elkészítését, a látható 2 szufléformába is ennyi ment (csordultig!).