Marcipános bonbon

  Gasztroajándéknak a fa alá. Nasinak. Endorfintermelőnek. Vagy a férj bosszantására, ahogy nálunk is megy olykor...  Borul néha a bili a sütigyártásaimtól, ezt pedig konkrétan éjjel fejeztem be, amikor is az előző bejegyzés született. Zajongtam, tettem-vettem, nem nagyon tudott tőlem aludni. Kicsit kiborult tőle, ez van, ezt dobta a gép...:)))) Enni, azt már szereti, a kutyafáját!!!!!  Nos, úgy voltam vele, ha megkérdezi, minek is csinálok ennyi marhaságot egyszerre az anyafüggő gyerkőcöm mellett, hát aszontam volna, hogy a vaj hasznosítására (felhalmoztam ugyanis néhányat, s lassan letelik a felhasználási idejük). Észre fogjátok venni a füllentést:))))) És a férj is tesztelve lesz, figyelmesen olvassa-e a bejegyzéseimet:D
 Hirtelen ötlet volt, nem volt még elég a kézműveskedésből, s nem mellesleg meg is akartam vele köszönni egy szívességet a sógorjelöltemnek. Nem sok receptet néztem át, talán kettőt. Innen csentem. Szaloncukor helyett bonbonként születtek meg.

Marcipános bonbon

20 dkg darált mandula (vagy nem darált, s be lehet izzítani a kávédarálót)
20 dkg  nádcukor (sima répacukorral is működik, gondolom, abból egyből jöhet a porcukor)
0,2-0,5 dl víz
3-4 csepp mandulaaroma vagy 1-2 szem keserű mandula darálva (állítólag nem kapható....)

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj

 A nádcukrot porcukorrá finomítjuk a kávédarálóban, bébidarálóban (nem babákat szokás őrölni vele, nyugalom). Egy nagyobb tálba öntjük, hozzákeverjük a darált mandulát, mandulaaromát csepegtetünk bele, a szerencsésebbek keserű mandulával teszik élvezhetőbbé. (Nos, a szüleimnél még ez is megtalálható, de hirtelen ötlet lévén nem volt már elérhető. Sebaj, karácsonyra készül ilyen, mert issssteni!) Annyi vizet löttyintünk hozzá, hogy gyúrható legyen, de nem lágy. Mehet a hűtőbe! Nem kell sokáig hűteni, hamar dolgozható állagúvá válik. Négy egyenlő részre vágjuk. Minden részből olyan 2-2,5 cm átmérőjű  "kígyót"sodrunk. 2,5-3 cm-es darabokra vágtam a kígyót. (Vártam a csodára, mert az eredeti recept készítőjének 90 darabot sikerült gyártania. Nekem 36 lett belőle. Hibás volt a mérőszalag, vagy mi...) Az étcsokit mikróban felolvasztottam (gőz fölött is lehet neki könyörögni), hozzákevertem az olajat, s picit félretettem, hogy ne a forró csokiba mártsam a marcipánt. Így állítólag szebb lesz a  csoki felülete. Villa segédletével fürösztöttem a bonbonokat az étcsokoládéban, volt, hogy egyszerre 3-at is. Villával is szedtem ki őket. Sütőpapírra fektettem mindet, s deremedésig rajta is maradtak. Óvatosan lefejtve őket picike mingon papírra kerültek a finomságok. Nem volt rájuk panasz.

És egy kis ötlet manótulajdonosoknak. Nem gasztro, de annyira imááádom!!! (Ihletőmnek is szeretnék egyet linkelni.) Szerdán ugye ellátogatott hozzánk Mikulás bácsi. Az utolsó pillanatban úgy gondolta, a majd' két és félévesünket meglepi kedvenceivel. Nagy volt az öröm,mondhatom:)