Keksz kicsinek és nagynak

 Hosszú, merengős bevezetőmet törölve arra jutottam, táplálja kisgyermekét és saját magát mindenki azzal, amivel szeretné. Vannak nálunk törekvések az egészségesebb étrendbeli szokások kialakítására. (Főleg azóta, hogy a majd' 30 hósunk elől nem bújhatunk el már csak úgy az élelmiszerszekrény mögé csokizni.) Aki követi a blogot, tudja, hogy eddig sem az egészséges nasik kaptak szerepet. Remélem ezután több jön. Mindenesetre íme egy zabpelyhes süti, ami kizárólag csak az enyém. Tudniillik zabos lettem már attól, hogy nem találok egy olyan édességet, ami viszonylag testkímélő és léleksimogató (gy.k.: irtó finom) is egyben. Sikerült egyet kifejlesztenem. (Csokoládé fölött szemet hunyni, khm... Anélkül nálam a lélekmelengető kategória törölve.)

 Gazdag zabpelyhes keksz (15 darabhoz)

10 dkg zabpehely
10 dkg tönkölybúza liszt
12 dkg méz
5 dkg olaj/olvasztott vaj
1 tojás
6 dkg étcsokoládé-pasztilla (durvára darabolt étcsoki is jó)
6 dkg durvára darabolt mandula és kesudió keveréke
fél mokkáskanál szódabikarbóna

 Az összeállítása pofonegyszerű, jó alaposan keverjük el a fenti hozzávalókat. Sütőpapírral bélelt tepsire evőkanálnyi halmokat rakunk belőle, majd olajos kézzel ellapítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük.
 Nagy bánatomra kemény nem lett, de nagyon finom, magam is alig hittem el.

Pohárkrém avagy a maradékok felhasználása

 Igazán menő mostanában (néhány éve :D ) mindenféle sütiket pohárkrém formájában szervírozni. Nem is baj ez, jól mutat, s micsoda jó dolog kanalazgatni az üvegcsékből. Az sem utolsó szempont, hogy a  legügyetlenebb kéz is guszta édességet hoz így össze.
 Az alábbi desszert egy emeletes torta maradványaiból jött létre. Meg kellett bizony menteni a piskótaszéleket, a gyümölcsszószt és a zacskónyi dermedt, mintás csokit. Hívtam hát segítségül jó barátaimat, a mascarpone-t és a tejszínt. Na jó, egy tábla fehér csokoládé is jelentkezett. (Minő véletlen, hogy a tortába is fehér csokis krém került...)

Fehér csokoládés pohárkrém erdei gyümölcsszósszal (4 nagyobb vagy 6 kisebb pohárra)


piskótalap

10 dkg fehér csokoládé
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín

200-300 dkg mirelit erdei gyümölcs
2-3 ek cukor
1 ek. vízben feloldott étkezési keményítő

némi étcsokoládé

 Piskótát sütünk. Limara receptjénél jobb nincs, kakaóval készítem, a kakaó mennyiségét mindig elveszem a lisztből. 8 perc a sütésre nem elég, nálam min. 20, de inkább 30 percig sül. Ennyi mennyiség most nem kell, fele a sütés után mehet a fagyasztóba. Jelzem, eme piskóta helyett bármi felhasználható: kész piskótalap, babapiskóta, zabkeksz, háztartási keksz, de a bloggerek mézeskalácsot is szívesen használnak. A puhulási időt utóbbiaknál vegyük figyelembe.
 A gyümölcsöket egy lábosban tűzre tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, lassan főzzük, de nem sokáig. Amint látjuk, hogy elkezd bugyogni, máris hozzáadjuk a decinyi vízben feloldott keményítőt. Egyet-kettőt rottyantunk rajta és már kész is. Félretesszük hűlni. (Keményítő nélkül is működik, tovább kell főzni, hogy picit besűrűsödjön.)
 A fehér csokoládét mikróban/gőz felett olvasztjuk, majd picit hűlni hagyjuk. A tejszínt habbá verjük, hozzákeverjük a mascarpone-t, végül a fehér csokit. Vegyítjük mindezt.
 Jöhet a rétegezés. A poharak aljára piskótát tépkedünk/vágunk, kinek mi tetszik. Erre jön a gyümölcsszósz, majd a  fehér csokis krém. Majd újra  piskóta, szósz, krém következik, míg el nem fogy. Étcsokival koronázzuk meg desszertünket, csorgatjuk, reszelhetjük, darabolhatjuk is rá. Én törtem, vékony étcsokoládés lapjaim voltak fehér csokival mintázva.
 Hűtőbe vele! Leírni tovább tartott, mint elkészíteni. Ez egy ilyen műfaj, úgyhogy hajrá!

Csokis habcsóktorta

 Ó, jaj! Loptam. Megint. Amint megláttam Dolce Vita blogján, elraktároztam a fejemben, s őrizgettem a képet. Majdnem 1 évet ültem rajta. Fene tudja, miért vártam vele ennyit. Tény, hogy a Szilveszterhez és az Újévhez igazán méltó süti lett. Gyakorolnom kell még ezt a "pavlovásdit" (tudom, hogy ez konkrétan nem az, de olyasmi, no!), messze elmarad az eredetitől. A lapokat úgy kellett leimádkoznom a sütőpapírról, egy kárba is veszett. A lényeg, hogy nagyon finom. Éééés, van benne CSOKIII !!!!!!!

Csokoládés habcsóktorta
(majdnem dupla adag, kicsit bele is nyúltam a receptbe)

6 tojásfehérje (4 a fagyasztóból bújt elő)
30 dkg kristálycukor
10 dkg durvára őrölt mogyoró

20 dkg étcsokoládé
10 dkg vaj
2 dl tejszín

A sütőt előmelegítjük 150 fokon. Egy nagy tálat kikentem ecettel. (A hozzászólásokban írta valaki. Citromlé is jó! ) Beleöntjük a fehérjéket és a legmagasabb fokozaton habbá verjük a mixerrel. Akkor adtam hozzá a cukrot, mikor jó kemény volt már a tojáshab. Tovább dolgoztattam a gépet. Fényes, kemény habot kell kapnunk. Lazán belekeverjük a mogyorót, amiből keveset hagyunk a tetejére is. Négy kör alakú formát rajzolunk vele az olajjal/vajjal kikent sütőpapírra. Az egyikre rászórjuk a meghagyott mogyit. Miután betoltuk a tepsit, vegyük vissza a hőt 110 fokra. 60 perc, s kész lesz. (Egy nagy tepsin ebből a mennyiségből 2 kört lehet sütni. Külön süssük, meg ne próbáljuk egyszerre két tepsin, légkeverésnél! Lehet találgatni, mire föl az intés...)
A krémhez  a csokoládét, tejszínt és vajat összeolvasztjuk, ki gőz fölött, ki mikróban. Félretesszük kicsit hűlni. Miután a habcsóklapok is kihűltek (vagy meghűltek, ahogy lánykám mondja:) ), megkenjük a krémmel. Egy újabb kör hűtő ( igazság szerint terasz) után fogyasztottuk. Édes, nagyon, de ennyi belefér. Mindhármunknak nagyon ízlett, remélem a vendégeknek is.

Jó évet, Drágáim!

 A karácsonyi jókívánságokat kihagytam, cserébe kívánok most Mindenkinek nagyon-nagyon boldogságos évet!!!!!!!!!!!
 Üres kézzel nem jövök, még szép, álljon hát itt egy finom vacsorának a linkje. Karácsony előtt ettük, a maradék reggelire is nagyon jó: http://kiflieslevendula.blogspot.sk/2012/03/kozossegi-kenyer.html
 Gyors vacsi lévén üveges gombával készítettem, 2 üveg kellett hozzá. Vöröshagymán pároltam meg, az újhagymát teljesen kihagytam. Olívaolajat használtam a vaj/margarin helyett, a csemegekenyeret is azzal kentem le. Nagyon ízlett!

Dió, lime, rum

Gyors bejegyzés szintén gyors, csúnya fotóval. (Dobozolás előtt a doboz tetején csücsülve, jaaaaj:D)  Diókedvelőknek. Azoknak, akiknek sejtelmük sincs még, mi lesz a karácsonyi desszert. És akik tudják, de bevállalják a 32 féle süti mellé tán ezt is. A fa alá is mehet nassimádóknak csinos dobozban.
Először nem kell linkelnem. Teljesen saját találmány. Az előző bonbon ihlette, de az ízesítést magam ötlöttem ki. (Agyaltam ám rajta eleget.)

Diós-lime-os bonbon

20 dkg dió (3-an törtük, köszi a segítségnek!)
20 dkg porcukor
1 lime reszelt héja
1 lime leve
1 evőkanál rum

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj
5 dkg fehér csokoládé
2 csepp étolaj

Nos, miért nem darált diót írtam... Jól meg kell azt pirítani, kérem szépen! Dió pici tepsire rá, be a sütőbe 180 Celsius fokon és jól megpirítjuk. Miután kihűlt,daráljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a lime héját, levét és a rumot is. Jól összedolgozzuk mindezt, s a hűtőbe toljuk, legalább fél órára. Az állaga nekem pont arra volt jó, hogy golyócskákat készítsek belőle. Rudat formázni ebből nem lehetett. Nos, kb. 2 cm átmérőjű golyók születtek. Ezeket a felolvasztott, étolajjal összekevert csokiba mártottam, majd villával kihalászva sütőpapírra mentek,s kaptak még egy kis fehér mintát. (Fehér csoki olvaszt, étolaj, picit hűl, nejlonzacsiba bele és lehet "rajzolni".) Dermedni hagyjuk. Könnyen lejönnek, nyugalooooom!!!!! Mignon-papíron várják sorsukat.

Marcipános bonbon

  Gasztroajándéknak a fa alá. Nasinak. Endorfintermelőnek. Vagy a férj bosszantására, ahogy nálunk is megy olykor...  Borul néha a bili a sütigyártásaimtól, ezt pedig konkrétan éjjel fejeztem be, amikor is az előző bejegyzés született. Zajongtam, tettem-vettem, nem nagyon tudott tőlem aludni. Kicsit kiborult tőle, ez van, ezt dobta a gép...:)))) Enni, azt már szereti, a kutyafáját!!!!!  Nos, úgy voltam vele, ha megkérdezi, minek is csinálok ennyi marhaságot egyszerre az anyafüggő gyerkőcöm mellett, hát aszontam volna, hogy a vaj hasznosítására (felhalmoztam ugyanis néhányat, s lassan letelik a felhasználási idejük). Észre fogjátok venni a füllentést:))))) És a férj is tesztelve lesz, figyelmesen olvassa-e a bejegyzéseimet:D
 Hirtelen ötlet volt, nem volt még elég a kézműveskedésből, s nem mellesleg meg is akartam vele köszönni egy szívességet a sógorjelöltemnek. Nem sok receptet néztem át, talán kettőt. Innen csentem. Szaloncukor helyett bonbonként születtek meg.

Marcipános bonbon

20 dkg darált mandula (vagy nem darált, s be lehet izzítani a kávédarálót)
20 dkg  nádcukor (sima répacukorral is működik, gondolom, abból egyből jöhet a porcukor)
0,2-0,5 dl víz
3-4 csepp mandulaaroma vagy 1-2 szem keserű mandula darálva (állítólag nem kapható....)

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj

 A nádcukrot porcukorrá finomítjuk a kávédarálóban, bébidarálóban (nem babákat szokás őrölni vele, nyugalom). Egy nagyobb tálba öntjük, hozzákeverjük a darált mandulát, mandulaaromát csepegtetünk bele, a szerencsésebbek keserű mandulával teszik élvezhetőbbé. (Nos, a szüleimnél még ez is megtalálható, de hirtelen ötlet lévén nem volt már elérhető. Sebaj, karácsonyra készül ilyen, mert issssteni!) Annyi vizet löttyintünk hozzá, hogy gyúrható legyen, de nem lágy. Mehet a hűtőbe! Nem kell sokáig hűteni, hamar dolgozható állagúvá válik. Négy egyenlő részre vágjuk. Minden részből olyan 2-2,5 cm átmérőjű  "kígyót"sodrunk. 2,5-3 cm-es darabokra vágtam a kígyót. (Vártam a csodára, mert az eredeti recept készítőjének 90 darabot sikerült gyártania. Nekem 36 lett belőle. Hibás volt a mérőszalag, vagy mi...) Az étcsokit mikróban felolvasztottam (gőz fölött is lehet neki könyörögni), hozzákevertem az olajat, s picit félretettem, hogy ne a forró csokiba mártsam a marcipánt. Így állítólag szebb lesz a  csoki felülete. Villa segédletével fürösztöttem a bonbonokat az étcsokoládéban, volt, hogy egyszerre 3-at is. Villával is szedtem ki őket. Sütőpapírra fektettem mindet, s deremedésig rajta is maradtak. Óvatosan lefejtve őket picike mingon papírra kerültek a finomságok. Nem volt rájuk panasz.

És egy kis ötlet manótulajdonosoknak. Nem gasztro, de annyira imááádom!!! (Ihletőmnek is szeretnék egyet linkelni.) Szerdán ugye ellátogatott hozzánk Mikulás bácsi. Az utolsó pillanatban úgy gondolta, a majd' két és félévesünket meglepi kedvenceivel. Nagy volt az öröm,mondhatom:)

Karácsonyi linzer

 Éreztem én, hogy meg kell innom azt a rövid presszót 17.00 után. Nekem ebben az időben már tilos feketéznem, mert feküdhetek én éjfél után is (ahogy a legtöbbször művelem is azt), "nem jön álom a szememre"... Nos, lassan 1.00, s lám itt vagyok. Pont ezért nem nyújtom hosszúra a dolgot.
 Ádventezek, most már úgy érzésből is. Eddig egy"kis" nátha meg egyéb tennivalók elnyomták ezt. Ennek örömére ma két nasit is készítettem. Na, jó, nem pontosan csak ezért. Anyukám viszi "party-falatnak"(kuncogás:)) Nem szólt ám, hogy kedves lányom, legyél már oly kedves, és......De megtudtam és jól letoltam, hogy ne máááá', a lánya blogol meg szétsüti a fővárost ( hehe:D), ő meg sütit készül vásárolni???? Nos, az első kiválasztott: http://www.falusilibak.blogspot.hu/2012/11/karacsonyi-linzer.html. Ez most azért így, s nem rejtve, szövegbe ágyazva, mert volt már példa arra, hogy valaki nem találta a linket. Talán a színbeállításom rossz, utánanézek, de nem most.

Receptet nem írok, követtem végig, egyetlen módosítással, vaníliás cukor helyett vaníliarúd kikapart belsejét használtam. (Mikulás bácsi, köszi!). A forma és a minta sem ugyanaz, de ez esztétikai kérdés. Na meg a türelemé.... Dr. Oetker írókát vettem, életemben először. Régebben mindig úgy kevertem ki magam, most lazábbra vettem a  figurát, meg hát a 24 óra nekem sem 48 (néha sajnálom......).
(És fényt szeretnék, természeteset! Lehet télvíz idején fényképezni?:D Tudom, hogy igen.)