Íme, a legelső. Hosszú ideig váratott magára. Igazából négy éve húztam már a dolgot, de mindig találtam valami indokot, s halasztásra került a blogindítás. Maradtam tehát a gasztroblogok lelkes híve és olvasója. Na, meg irigy is voltam olykor... S nem utolsó sorban inspirálódtam. Nem mondom, hogy a négy év alatt rendületlenül folyt az anyaggyűjtés, tapasztalatban viszont nem volt hiány. A fotózási tudományomon nem sikerült csiszolnom, ezért elnézést is kérek, remélem magukkal a receptekkel majd kárpótolni tudom a dolgot.
A megtisztelő Bevezető Recept címet a saját születésnapomra készített háromcsokis torta kapta. (Igen, magamnak sütöttem! Azért a vendégek is kaptak belőle...) Ihletből fakadt a dolog, tudniillik a csokoládé eszméletlenül beindítja nem csak a nyálelválasztásomat, hanem a fantáziámat is. Az eredendő recepttel csak annyi gondom volt, hogy túl kevés csokit applikáltak bele, ráadásul túróval készítették a krémet. Na, ezt kapásból kihagytam, s a mostanában nálam oly bevált tejszín-mascarpone kombót használtam. Túl sok a duma, jöjjön a lényeg!
A fehér piskótához (recept innen) :
4 tojásfehérje
8 dkg cukor
12 dkg liszt
6 dkg vaj
1 csomag vaníliás cukor vagy kevés vaníliakivonat
A krémhez:
75 dkg mascarpone
600 ml habtejszín
1 csomag vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
15 dkg étcsokoládé ( minél nagyobb kakaótartalmú, annál jobb)
20 dkg fehércsokoládé
20 dkg tejcsokoládé
A csokidíszítéshez:
5 dkg étcsokoládé
pár csepp étolaj
A tojásfehérjéket habbá verjük, ha már kemény, hozzáadjuk a cukrot, s ezzel együtt tovább verjük. Ha ezzel megvagyunk, óvatosan, apránként beleforgatjuk a lisztet, végül a vajat is belecsurgatjuk. Kivajazott tortaformában (az enyém most 21 cm átmérőjű volt), előmelegített sütőben, 160 Celsius fokon készre sütjük. (Tűpróba! Nálam fél óra alatt sült meg.) Legközelebb sütőport is teszek a tésztába, bármennyire is óvatosan kavargattam, kicsit tömörre sikeredett.
A krémhez gőz felett vagy a mikróban (miért ne??) külön-külön megolvasztjuk a csokoládékat, majd félretesszük, had hűljenek. Ezalatt a hideg tejszínt habbá verjük, majd hozzáadjuk a mascarpone-t is, ki-ki kézzel vagy géppel. Három - lehetőleg egyenlő - részre vesszük a masszát. Az egyikbe belekeverjük az olvadt étcsokit és a vaníliás cukrot, ha ez megvan, már simíthatjuk is a kihűlt piskótára. A fehércsokoládét is összemixeljük a tejszínes keverékünkkel, mehet az étcsokis rétegre. Miután a tejcsokoládét is a tejszínes mascarpone-hoz adtuk, habzsákba töltjük, s kupacokat rakunk a fehér krémre. Az igazsághoz tartozik, hogy sokkal mutatósabbra terveztem a kupackákat, de a habzsákhoz tartozó fejek mindegyikében megakadtak az apró csokidarabok. Fogtam, s nyomófej nélkül követtem el az applikálást. A végeredmény durvább lett, de nem rontott rajta. Szerintem:)
A csokidíszek bármily bonyolultnak is tűnnek, annyira egyszerűek. Pont ilyesmit kerestem gugli barátom segédletével . A felolvasztott, étolajjal felturbózott étcsokit nejlonzacsiba tettem, jó éles ollóval a sarkát nagyon picit levágtam, s formákat rajzolgattam sütőpapírra. Tepsire húzva aztán rövid időre a hűtőszekrénybe toltam. A megdermedt formákat leszedtem, s a kupacokba nyomtam egyet-egyet. A hőséggel tessék vigyázni! Majdnem pórul jártam, mikor a tortával az udvarra futva (csakis a fényt kihasználva!) fotódokumentálni készültem a művet. A csokidíszek egyből hajlottak elfele...
Nagyon tömény, csokoládérajongóknak ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése