Tönkölykenyér

 Szóval van ez a tönkölybolondéria. Behódoltam neki. Említettem már a törekvéseinket. Jelentem, haladunk. Bár kell még futnom pár kört ez ügyben. Mikor már azt hiszem, a zuramat megfőztem, csokipapír zizegő hangja üti meg fülemet. "Minek sütöm akkor a kenyeret????" (Értitek, csoki és kenyér összefügg ám rendesen.)  Ááá, pasik és az akarat........  Azért most őszinte leszek, a tönköllyel meggyőztem. Rendelkezik némi pluszban rápakolt testsúllyal, a tönkölybúzáról meg szeretik hangoztatni, hogy nem hizlal. Neki ennyi elég is, készíthetek akármit, csak jó íze legyen. Egyetlen gyermekem már nem ilyen egyszerű eset, az édeset szereti. Én meg próbálkozom, a reformot szem előtt tartva. Így került terítékre ez a finom kenyér, Csöppkeblogról. (Micikének vajjal kenve, házi szilvalekvárral.)

Tönkölykenyér

50 dkg fehér tönkölyliszt
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tasak élesztőpor/ 18 g friss élesztő
1 evőkanál só
2 evőkanál extra szűz olívaolaj / bármilyen étolaj
1 teáskanál méz/cukor
5,5 dl langyos víz

Az összeállítása egyszerű, mindent beleborítunk egy nagyobb tálba, s próbáljuk dagasztani. Nem biztos, hogy sikerülni fog, folyékony tészta, nagyon. Talán ezért is volt lánykori neve DNK (gy.k.: dagasztás nélküli kenyér). Ne keseredjünk, tegyük melegebb helyre, meg fog ez kelni. Úgy is lett!  Majd' 2 óra kelesztés után szép nagyra felkúszott a tálban. A sütőt jó félórával sütés előtt maximális hőmérsékletre kapcsoltam (alul-felül sütésnél ez nálam csupán 220 fok), betoltam az ovális jénai formát. Fél óra után beleöntöttem a megkelt tésztát (kicsit sem volt formázható...). Fedő híján alufóliával borítottam be. 45-50 percet sütöttem így, majd az alufóliát levéve megpermeteztem némi vízzel (a szép, igazi kenyérhéj érdekében). A fólia nélkül további 10 percet sült. A jénaiból kiszedve 10 percre visszaraktam a forró, már kikapcsolt sütőbe, résnyire hagyva az ajtaját. ( Limaránál olvastam a titkot.) A végén újabb vízpermetet kapott.