2012. december 19., szerda

Dió, lime, rum

Gyors bejegyzés szintén gyors, csúnya fotóval. (Dobozolás előtt a doboz tetején csücsülve, jaaaaj:D)  Diókedvelőknek. Azoknak, akiknek sejtelmük sincs még, mi lesz a karácsonyi desszert. És akik tudják, de bevállalják a 32 féle süti mellé tán ezt is. A fa alá is mehet nassimádóknak csinos dobozban.
Először nem kell linkelnem. Teljesen saját találmány. Az előző bonbon ihlette, de az ízesítést magam ötlöttem ki. (Agyaltam ám rajta eleget.)
Diós-lime-os bonbon

20 dkg dió (3-an törtük, köszi a segítségnek!)
20 dkg porcukor
1 lime reszelt héja
1 lime leve
1 evőkanál rum

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj
5 dkg fehér csokoládé
2 csepp étolaj

Nos, miért nem darált diót írtam... Jól meg kell azt pirítani, kérem szépen! Dió pici tepsire rá, be a sütőbe 180 Celsius fokon és jól megpirítjuk. Miután kihűlt,daráljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a lime héját, levét és a rumot is. Jól összedolgozzuk mindezt, s a hűtőbe toljuk, legalább fél órára. Az állaga nekem pont arra volt jó, hogy golyócskákat készítsek belőle. Rudat formázni ebből nem lehetett. Nos, kb. 2 cm átmérőjű golyók születtek. Ezeket a felolvasztott, étolajjal összekevert csokiba mártottam, majd villával kihalászva sütőpapírra mentek,s kaptak még egy kis fehér mintát. (Fehér csoki olvaszt, étolaj, picit hűl, nejlonzacsiba bele és lehet "rajzolni".) Dermedni hagyjuk. Könnyen lejönnek, nyugalooooom!!!!! Mignon-papíron várják sorsukat.



2012. december 10., hétfő

Marcipános bonbon

  Gasztroajándéknak a fa alá. Nasinak. Endorfintermelőnek. Vagy a férj bosszantására, ahogy nálunk is megy olykor...  Borul néha a bili a sütigyártásaimtól, ezt pedig konkrétan éjjel fejeztem be, amikor is az előző bejegyzés született. Zajongtam, tettem-vettem, nem nagyon tudott tőlem aludni. Kicsit kiborult tőle, ez van, ezt dobta a gép...:)))) Enni, azt már szereti, a kutyafáját!!!!!  Nos, úgy voltam vele, ha megkérdezi, minek is csinálok ennyi marhaságot egyszerre az anyafüggő gyerkőcöm mellett, hát aszontam volna, hogy a vaj hasznosítására (felhalmoztam ugyanis néhányat, s lassan letelik a felhasználási idejük). Észre fogjátok venni a füllentést:))))) És a férj is tesztelve lesz, figyelmesen olvassa-e a bejegyzéseimet:D
 Hirtelen ötlet volt, nem volt még elég a kézműveskedésből, s nem mellesleg meg is akartam vele köszönni egy szívességet a sógorjelöltemnek. Nem sok receptet néztem át, talán kettőt. Innen csentem. Szaloncukor helyett bonbonként születtek meg.

Marcipános bonbon

20 dkg darált mandula (vagy nem darált, s be lehet izzítani a kávédarálót)
20 dkg  nádcukor (sima répacukorral is működik, gondolom, abból egyből jöhet a porcukor)
0,2-0,5 dl víz
3-4 csepp mandulaaroma vagy 1-2 szem keserű mandula darálva (állítólag nem kapható....)

20 dkg étcsokoládé
1 teáskanál étolaj

 A nádcukrot porcukorrá finomítjuk a kávédarálóban, bébidarálóban (nem babákat szokás őrölni vele, nyugalom). Egy nagyobb tálba öntjük, hozzákeverjük a darált mandulát, mandulaaromát csepegtetünk bele, a szerencsésebbek keserű mandulával teszik élvezhetőbbé. (Nos, a szüleimnél még ez is megtalálható, de hirtelen ötlet lévén nem volt már elérhető. Sebaj, karácsonyra készül ilyen, mert issssteni!) Annyi vizet löttyintünk hozzá, hogy gyúrható legyen, de nem lágy. Mehet a hűtőbe! Nem kell sokáig hűteni, hamar dolgozható állagúvá válik. Négy egyenlő részre vágjuk. Minden részből olyan 2-2,5 cm átmérőjű  "kígyót"sodrunk. 2,5-3 cm-es darabokra vágtam a kígyót. (Vártam a csodára, mert az eredeti recept készítőjének 90 darabot sikerült gyártania. Nekem 36 lett belőle. Hibás volt a mérőszalag, vagy mi...) Az étcsokit mikróban felolvasztottam (gőz fölött is lehet neki könyörögni), hozzákevertem az olajat, s picit félretettem, hogy ne a forró csokiba mártsam a marcipánt. Így állítólag szebb lesz a  csoki felülete. Villa segédletével fürösztöttem a bonbonokat az étcsokoládéban, volt, hogy egyszerre 3-at is. Villával is szedtem ki őket. Sütőpapírra fektettem mindet, s deremedésig rajta is maradtak. Óvatosan lefejtve őket picike mingon papírra kerültek a finomságok. Nem volt rájuk panasz.
És egy kis ötlet manótulajdonosoknak. Nem gasztro, de annyira imááádom!!! (Ihletőmnek is szeretnék egyet linkelni.) Szerdán ugye ellátogatott hozzánk Mikulás bácsi. Az utolsó pillanatban úgy gondolta, a majd' két és félévesünket meglepi kedvenceivel. Nagy volt az öröm,mondhatom:)

2012. december 7., péntek

Karácsonyi linzer

 Éreztem én, hogy meg kell innom azt a rövid presszót 17.00 után. Nekem ebben az időben már tilos feketéznem, mert feküdhetek én éjfél után is (ahogy a legtöbbször művelem is azt), "nem jön álom a szememre"... Nos, lassan 1.00, s lám itt vagyok. Pont ezért nem nyújtom hosszúra a dolgot.
 Ádventezek, most már úgy érzésből is. Eddig egy"kis" nátha meg egyéb tennivalók elnyomták ezt. Ennek örömére ma két nasit is készítettem. Na, jó, nem pontosan csak ezért. Anyukám viszi "party-falatnak"(kuncogás:)) Nem szólt ám, hogy kedves lányom, legyél már oly kedves, és......De megtudtam és jól letoltam, hogy ne máááá', a lánya blogol meg szétsüti a fővárost ( hehe:D), ő meg sütit készül vásárolni???? Nos, az első kiválasztott: http://www.falusilibak.blogspot.hu/2012/11/karacsonyi-linzer.html. Ez most azért így, s nem rejtve, szövegbe ágyazva, mert volt már példa arra, hogy valaki nem találta a linket. Talán a színbeállításom rossz, utánanézek, de nem most.



Receptet nem írok, követtem végig, egyetlen módosítással, vaníliás cukor helyett vaníliarúd kikapart belsejét használtam. (Mikulás bácsi, köszi!). A forma és a minta sem ugyanaz, de ez esztétikai kérdés. Na meg a türelemé.... Dr. Oetker írókát vettem, életemben először. Régebben mindig úgy kevertem ki magam, most lazábbra vettem a  figurát, meg hát a 24 óra nekem sem 48 (néha sajnálom......).
(És fényt szeretnék, természeteset! Lehet télvíz idején fényképezni?:D Tudom, hogy igen.)